2. Titkos találkák

*Katie*

- Semmi, amúgy  Louis.- nyújtotta a kezét. Végre egy normális srác, aki nem ismer fel. Nem akarom, hogy elítéljen, ezért hazudnom kell.
- Elena- mondtam ki a kamu nevem és elfogadtam a kezét.
- Szia El. Becézhetlek El-nek? Mindegy már, úgy is megtettem.- hadarta.
-Louis nekem most mennem kell, de még találkozunk.
-Találkozzunk itt este 10.kor. De el ne késs.
- Rendben.- mosolyogtam rá, majd megkerestem Rosie-t.
-Most menjünk el.- karon ragadtam és kihúztam a vízből.- Ha velük találkozunk, hívj Elena-nak. Oks?
-Oké, de miért?
- Kamu név, hogy ne jöjjenek rá, hogy mi vagyunk az angol  király lányok.
- Rendben, de most már menjünk haza. -bólintottam. Gyorsan hazasétáltunk és mind ketten elmentünk a saját szobánkba. Én letusoltam, majd a felhőmbe bele ültem.

Előkerestem laptop-om és neki álltam kockulni.
Az idő csak telt és múlt, míg nem eljött a vacsora idő.
-Gyertek, vacsi!-kiáltott anyu. Én csak, úgy kirobbantam a szobámból és lefutottam a konyhába.
- Anyu, ugye ez most csak vicc? Saláta?
- Jaj, Katie egyszer az életben csak tudsz valami egészségeset enni és nem csak gyors kaját.
- A hús igen is egészséges!- védtem meg hőn szeretett kajámat.
- Vágjuk, csak együnk végre.- mondta testvérem. Mindenki leült az asztalhoz és elfogyasztotta a... a...maradjunk annyiban vacsorát.
Visszaballagtam a szobámba, már pont annyit ütött az óra, hogy neki álljak készülődni. Ami annyiból állt, hogy egy másik fürdőruhát vettem fel, rá egy rövid gatyát és egy piros trikót. Arra pedig ilyen hálós vackot. Halkan kilopóztam a házba, onnét pedig elsprinteltem a partig. Szerencsére ki volt világíva, így könnyen megtaláltam Louis-t.
- Szia!- köszöntem rá.
- Szia!- köszönt vissza mosolyogva. Sokat beszélgettünk, meséltünk egymásról, szerencsére tudtam tartani a számat és nem mond el a titkomat.
-El te nekem nagyon ismerős vagy...nagyon hasonlítasz az egyik hercegnőre, várjunk, hogy is hívják? Ja, ige Katie-re.
- Ezt bóknak veszem, pedig semmi közös nincs bennünk.- mondtam és tovább sétáltam. Jó érzés volt a homokban sétálni, ahogy a hullám nyaldossa a lábainkat. Véletlenül elvesztettem egyensúlyérzékem és belelöktem Louis.
-Na most ezt visszakapod.- mondta, felkapott és berohant velem a vízbe.
Sokáig fröcsköltük egymást, nagyon jól éreztem magam vele, de sajnos mennünk kellett, így elbúcsuztunk és mind ketten haza indultunk.
Mosolyogva sétáltam a kellemes esti időben, majd otthon belebújtam kényelmes kis ágyamba és elaludtam. Persze, hogy Louis-sal álmodtam.


*Rosie*

-Ne húzz már el.Engedj el.-kiabáltam miközben a víz felé futottunk Katie-vel.
-Ne visíts.-mondta.
-Áhh ez nagyon hideg.-sikítottam mikor beértem a vízbe.Nem tudom hogy minek de valaminek nekiütköztem .Mikor felbukkantam a vízből és kinyitottam a szemem egy nagyon ismerős fiú állt előttem.
-Bocsi.-mosolyogtam a fiúra.És már be is ugrott hogy ki ő.
-Semmi gond.Amúgy te nekem valahonnan nagyon ismerős vagy.-mondta mire én a szavába vágtam.
-Az kizárt mert egy nagyon kicsi faluból jöttem Írországból-tagadtam le hogy ki is vagyok.
-Ja értem akkor elnézést.-mondta.
-Ne kérj elnézést nem tudhattad.-nevettem.
-És te mint külföldi ismered ezt a várost mert én  szívesen körbevezetnélek itt és téged is megismernélek.-bókolt.
-Szívesen találkozom veled méghozzá gyere este 9-re ahhoz a házhoz.-mutattam az egyik nyaralóra.
-Rendben.-mondta.-De a nevedet még megtudhatnám?-kérdezte.
-Hát persze Ro......-gondolkoztam valami másik neven.....Rosasa-hadartam el a nevemet mert jött a tesóm és a karomnál fogva kiráncigált.
-Most menjünk el.- húzott ki.- Ha velük találkozunk, hívj Elena-nak. Oks?
-Oké, de miért?
- Kamu név, hogy ne jöjjenek rá, hogy mi vagyunk az angol  király lányok.
- Rendben, de most már menjünk haza. -mondtam majd hazasétáltunk.Felmentem a szobámba és felmentem twitter-re és Instagramm-ra.Nem volt semmi érdekes ezért úgy döntöttem hogy lezuhanyzom.Amint ezzel végeztem kipakolom a többi cuccot amit hoztam.Mire kipakoltam vagy 2 óra eltelt.Egész nap annyira fáradt és álmos voltam így úgy döntöttem megint lepihenek egy kicsit.
-Kicsim gyere vacsorázni.-nyitott be anyu a szobámba.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Még csak 8 óra.-mosolygott majd kiment a szobából.Gyorsan összekészítettem a ruhám amit fel akartam venni és gyors tempóban lementem ennyi.A vacsorát hamar letudtuk.Miután végeztünk nagyon gyorsan felmentem a szobámba.Felvettem egy nyári egybe ruhát és lementem a földszintre.Mivel anya és apa észrevették hogy ki szeretnék menni megállítottak.
-Hová hová ifjú hölgy?-kérdezték.
-Csak egy kis sétára.-mosolyogtam majd lenyomtam a kilincset jelezve hogy menni szeretnék.
-Rendben menny csak de vigyázz.-mondták majd kimentem az ajtón.Elmentem a házig amit Harry-nek mutattam majd ott vártam.Csak vártam és vártam de nem jött.Annyira el voltam keseredve hogy inkább haza is mentem.Felmentem a szobámba lezuhanyoztam felvettem egy hosszú pólót és egy francia bugyit és befeküdtem  az ágyamba.Rengeteget kattogott az agyam azon hogy miért nem jött el de végül sikerült elaludnom.

1.Utazás

*Rosie*

-Ne,ne,ne ezt nem hiszem el:-kiabáltam a leszállópálya közepén.
-Mi a baj?-kérdezte Kat.
-Az hogy otthon hagytam a naptejemet.Tudod amit az én bőrtípusomhoz fejlesztettek ki.-mondtam tesómnak.
-Na és majd veszünk a szigeten másikat.-nyugtatgatott.
-De nekem kell a naptejem.-mondtam majd a táskám  tartalmát a földre borítottam.
-Te nem vagy normális.-ordította Katie mikor leszállt tőlünk 10 méterre a gép.
-Szerintem meg az a nem normális ha valaki ádámkosztümben rohangál és a cselédekkel ordibál hogy nincs itt a szakács és nála van a konyha kulcsa.-gúnyoltam majd kiemeltem a cuccaim halmazából a már többször is emlegetett naptejet.
-Na remélem már boldog vagy és nem fogsz tovább zrikálni.-segített összepakolni a cuccaim nagy részét a hugom.
-Neked csak ennyi cuccod van?-kérdezte Kat a táskámra mutatva.
-Dehogy is anyuék már éppen felviszik a többit látod azt a 6 bőröndöt?-tettem fel a kérdést amire természetesen egy "igen" választ kaptam.Mikor anyuék már az összes cuccot feljuttatták a gépre mi is felmentünk majd én leghátulra a szokásos kis kabinomba, Kat,anyu és apu pedig legelőre ültek az ő közös kis légterükbe. Az út nagyon hosszadalmas volt és eléggé unalmas. Sokat fényképeztem a tájat és amilyen gyorsan csak tudtam ki posztoltam Instagramm-ra és Twitter-re. Kb. 10.000 hozzászólás érkezett a képekhez és többek között egy idegen fiú bizonyos Harry Styles is hozzá szólt. Mivel nagyon kíváncsi voltam rámentem a fiókjára és búvárkodni kezdtem egy kicsit. Rengeteg dolog ki derült róla például az hogy találkozott a déd nagymamánkkal. Rengeteg követője van és igazán helyesnek is találtam.Mivel nagyon kifáradtam a nagy keresgélésben ezért úgy döntöttem lefekszek aludni. Így is tettem,lefeküdtem az ágyamba és egy szempillantás alatt el is aludtam.

*Katie*

Végre leszállt a gépünk és a sziget repterén. Szinte kirobbantam a gépből. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a nyaralókhoz, ha azt nyaralónak lehet nevezni. Inkább kastély vagy palota név jobban illik rá. Bedobtam a cuccokat a szobámba. Mielőtt tovább rohanhattam volna gyorsan kikaptam kedvenc fürdőruhám a bőröndömből és magamra kaptam rá pedig egy fehér hálóing szerűséget. Futottam is le a lépcsőn és folytattam volna utam a vízig, ha nem találom magam szembe anyuval.
-Hova, hova kisasszony?
-A partra.
- Majd, ha rendesen kipakoltál és ettél valamit, és akkor már megvárhatod a testvéred is.- magyarázta majd tovább állt. Tudtam, tudtam, tudtam. Nem voltam elég gyors, ezért szívhatok azzal, hogy pakolok, bár az evés jól hangzik.  Visszaballagtam a szobámba és neki álltam a pakolásnak. Ami több, mint egy órát elvett az életemből, mi a francért hoztam ennyi ruhát. Ja, igen mert három hónapra jöttünk és itt nincs pláza.
A pakolás befejeztével, kifésültem a hajam és fenti kontyba kötöttem, majd levágtáztam a lépcsőn egészen a konyhába, ahol a világ legszörnyűbb híre fogadott. ÜRES A HŰTŐ.
- ANYUUUU- ordítottam. Nem tom' miért, amikor ott volt mellettem egy köpésnyire.
- Mondjad.
- Üres a hűtő.
- Akkor menj el a nővéreddel a fő utcára és ott vegyetek magatoknak valami kját, mi apátokkal meg elmegyünk bevásárolni.
- Okok. Rosie jönnél?
- Rohanok.- mondta és elindultunk. Anyu adott Rosie-nak pénz, mert én állítólag elhagynám, ami nem igaz. Gyorsan vettünk magunknak kaját és már mentünk is a strandra. Hiszen ezért jöttünk. Először bementünk a vízbe lubickolni, majd napozni. Épp beszélgettünk, amikor öt kockahasú szép fiú sétált el előttünk.
- Én ismerem a göndört. - mondta Rosie.
-Mi van?- csúszott feljebb a hangom.
- Hülye vagy?- vágott tarkón a testvérem. Erről a szokásáról igazán leszokhatna.- Igaziból twitter-en kiraktam valamit és azt hosszászólt. 
- Értem. -mosolyogtam és néztem, ahogy az öt fiúcska belerohan a tengerbe.- Gyere ússzunk egyet. -ragadtam karon Rosie-t. Befutottam a vízbe majd elmerültem, rossz szokásom, hogy nem hordok úszószemüveget és nem nyitom ki a víz alatt a szemem. És, így amikor felbuktam az egyik sráccal találtam magam szembe.
- Öhm.. bocsi.- nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Azok a kék szemek elvarázsoltak engem és az a mosoly. Jó ne ragozzuk, mert itt ájulok el.
- Semmi, amúgy  Louis.- nyújtotta a kezét. Végre egy normális srác, aki nem ismer fel. Nem akarom, hogy elítéljen, ezért hazudnom kell.
- Elena.

Prológus

Rosie és Katie két átlagosnak tűnő lány de ha az ember jobban meg ismeri őket vagy csak végig néz egy híradót Nagy-Britanniában már is rájön hogy ők nem  is olyan átlagosak.Hiszen a két tinédzser a világ egyik legismertebb királyi családjából az Angol királyi családból származnak.Rosie és Katie testvérek és igen csak nagy bajkeverők. Rosie-nak az idősebbik lánynak nemsokára itt az esküvője de ezzel a legnagyobb gond az hogy nincs olyan fiú aki neki tetszene. Rengeteg király vagy herceg érkezett már, de neki senki sem tetszik neki. De, Katie sem szerencsés a fiúk terén. Neki sincs pasija mert a királyi családok fiai egyikőjüknek sem szimpatikusak.
De lehet, hogy minden megváltozik a szerelmi életüket érte, ezzel a kis kiruccanással?