2013. február 22., péntek

1.Utazás


*Rosie*

-Ne,ne,ne ezt nem hiszem el:-kiabáltam a leszállópálya közepén.
-Mi a baj?-kérdezte Kat.
-Az hogy otthon hagytam a naptejemet.Tudod amit az én bőrtípusomhoz fejlesztettek ki.-mondtam tesómnak.
-Na és majd veszünk a szigeten másikat.-nyugtatgatott.
-De nekem kell a naptejem.-mondtam majd a táskám  tartalmát a földre borítottam.
-Te nem vagy normális.-ordította Katie mikor leszállt tőlünk 10 méterre a gép.
-Szerintem meg az a nem normális ha valaki ádámkosztümben rohangál és a cselédekkel ordibál hogy nincs itt a szakács és nála van a konyha kulcsa.-gúnyoltam majd kiemeltem a cuccaim halmazából a már többször is emlegetett naptejet.
-Na remélem már boldog vagy és nem fogsz tovább zrikálni.-segített összepakolni a cuccaim nagy részét a hugom.
-Neked csak ennyi cuccod van?-kérdezte Kat a táskámra mutatva.
-Dehogy is anyuék már éppen felviszik a többit látod azt a 6 bőröndöt?-tettem fel a kérdést amire természetesen egy "igen" választ kaptam.Mikor anyuék már az összes cuccot feljuttatták a gépre mi is felmentünk majd én leghátulra a szokásos kis kabinomba, Kat,anyu és apu pedig legelőre ültek az ő közös kis légterükbe. Az út nagyon hosszadalmas volt és eléggé unalmas. Sokat fényképeztem a tájat és amilyen gyorsan csak tudtam ki posztoltam Instagramm-ra és Twitter-re. Kb. 10.000 hozzászólás érkezett a képekhez és többek között egy idegen fiú bizonyos Harry Styles is hozzá szólt. Mivel nagyon kíváncsi voltam rámentem a fiókjára és búvárkodni kezdtem egy kicsit. Rengeteg dolog ki derült róla például az hogy találkozott a déd nagymamánkkal. Rengeteg követője van és igazán helyesnek is találtam.Mivel nagyon kifáradtam a nagy keresgélésben ezért úgy döntöttem lefekszek aludni. Így is tettem,lefeküdtem az ágyamba és egy szempillantás alatt el is aludtam.

*Katie*


Végre leszállt a gépünk és a sziget repterén. Szinte kirobbantam a gépből. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a nyaralókhoz, ha azt nyaralónak lehet nevezni. Inkább kastély vagy palota név jobban illik rá. Bedobtam a cuccokat a szobámba. Mielőtt tovább rohanhattam volna gyorsan kikaptam kedvenc fürdőruhám a bőröndömből és magamra kaptam rá pedig egy fehér hálóing szerűséget. Futottam is le a lépcsőn és folytattam volna utam a vízig, ha nem találom magam szembe anyuval.
-Hova, hova kisasszony?
-A partra.
- Majd, ha rendesen kipakoltál és ettél valamit, és akkor már megvárhatod a testvéred is.- magyarázta majd tovább állt. Tudtam, tudtam, tudtam. Nem voltam elég gyors, ezért szívhatok azzal, hogy pakolok, bár az evés jól hangzik.  Visszaballagtam a szobámba és neki álltam a pakolásnak. Ami több, mint egy órát elvett az életemből, mi a francért hoztam ennyi ruhát. Ja, igen mert három hónapra jöttünk és itt nincs pláza.
A pakolás befejeztével, kifésültem a hajam és fenti kontyba kötöttem, majd levágtáztam a lépcsőn egészen a konyhába, ahol a világ legszörnyűbb híre fogadott. ÜRES A HŰTŐ.
- ANYUUUU- ordítottam. Nem tom' miért, amikor ott volt mellettem egy köpésnyire.
- Mondjad.
- Üres a hűtő.
- Akkor menj el a nővéreddel a fő utcára és ott vegyetek magatoknak valami kját, mi apátokkal meg elmegyünk bevásárolni.
- Okok. Rosie jönnél?
- Rohanok.- mondta és elindultunk. Anyu adott Rosie-nak pénz, mert én állítólag elhagynám, ami nem igaz. Gyorsan vettünk magunknak kaját és már mentünk is a strandra. Hiszen ezért jöttünk. Először bementünk a vízbe lubickolni, majd napozni. Épp beszélgettünk, amikor öt kockahasú szép fiú sétált el előttünk.
- Én ismerem a göndört. - mondta Rosie.
-Mi van?- csúszott feljebb a hangom.
- Hülye vagy?- vágott tarkón a testvérem. Erről a szokásáról igazán leszokhatna.- Igaziból twitter-en kiraktam valamit és azt hosszászólt. 
- Értem. -mosolyogtam és néztem, ahogy az öt fiúcska belerohan a tengerbe.- Gyere ússzunk egyet. -ragadtam karon Rosie-t. Befutottam a vízbe majd elmerültem, rossz szokásom, hogy nem hordok úszószemüveget és nem nyitom ki a víz alatt a szemem. És, így amikor felbuktam az egyik sráccal találtam magam szembe.
- Öhm.. bocsi.- nyögtem ki nagy nehezen a szavakat. Azok a kék szemek elvarázsoltak engem és az a mosoly. Jó ne ragozzuk, mert itt ájulok el.
- Semmi, amúgy  Louis.- nyújtotta a kezét. Végre egy normális srác, aki nem ismer fel. Nem akarom, hogy elítéljen, ezért hazudnom kell.
- Elena.

2013. február 16., szombat

Prológus

Rosie és Katie két átlagosnak tűnő lány de ha az ember jobban meg ismeri őket vagy csak végig néz egy híradót Nagy-Britanniában már is rájön hogy ők nem  is olyan átlagosak.Hiszen a két tinédzser a világ egyik legismertebb királyi családjából az Angol királyi családból származnak.Rosie és Katie testvérek és igen csak nagy bajkeverők. Rosie-nak az idősebbik lánynak nemsokára itt az esküvője de ezzel a legnagyobb gond az hogy nincs olyan fiú aki neki tetszene. Rengeteg király vagy herceg érkezett már, de neki senki sem tetszik neki. De, Katie sem szerencsés a fiúk terén. Neki sincs pasija mert a királyi családok fiai egyikőjüknek sem szimpatikusak.
De lehet, hogy minden megváltozik a szerelmi életüket érte, ezzel a kis kiruccanással?